10. rész

Sara

Az irodában pakolgattam a papírokat és dossziékat, mikor kopogtak az ajtómon. Kinyitottam, és ledöbbentem: Fernando egyik haverja állt ott, felismertem, mert többször volt nála látogatóban. Azt hiszem, ő is F1-es versenyző, bár a nevére nem emlékeztem. Nem is kellett, mert a srác hamar bemutatkozott.
-Jó napot, doktornő - kezdte, és egy kicsit zavarban volt. - Robert Kubica vagyok, Fernando egyik barátja.
Először nem szóltam semmit pár másodpercig, mert össze kellett szednem magam; mi a fenét keres ez itt? Fernando küldte? Biztos, hát mi másért jött volna... Mit mondjak neki? Vagy valami baj van Fernandoval, és azért szól? De hülye vagyok, akkor miért ez a Kubica nevű szólna... Hirtelen rájöttem, hogy azért visszaköszönni illik, ezért idegesen ledaráltam egy "jónapot"-ot.
- Hm... bemehetek? - kérdezte Kubica, ami logikus kérés volt, ugyanis az irodám előtt egy nagyon szűk folyosó volt, és ha valaki ott álldogált, szinte eltorlaszolta az utat. Így hát kénytelen voltam beengedni.
- Gondolom, kitalálta, hogy Fernando miatt jövök.
- Igen... Hogy van?
- A körülményekhez képest jól, de... szeretné tudni, hogy miért kapott új orvost. A jelenlegi orvosa nem hajlandó normális választ adni a kérdéseire.
- De meg van vele elégedve? - tértem ki a válasz elől.
- Hát, nem igazán. Éppen ezért nem érti, hogy miért nem Ön maradt az orvosa.
- Én azt hittem, Fernando utált engem...
- Miért utálta volna?
- Mennyit panaszkodott... a fájdalomra, hogy kínzom, hagyjam már békén...
- Ugyan - legyintett a lengyel - most saját magától tornásztatja az izmait, mert rájött, hogy szüksége van erre. És hát az orvos sem sokat törődik vele, csak bemegy reggel, megnézi az értékeit, aztán utána a nővérekre bízza egész napra Fert, akik szintén nem sokat néznek felé....
Bűntudatom lett, Mint mondtam, nagyon nehezen intéztem el, hogy leváltsanak Fernando mellől, mert nem volt nagyon szabad orvos, csak egyvalaki... akiről nevezetesen tudtam, hogy a kórház egyik leggyengébb orvosa. Örültem, hogy lepasszoltam Nandot, de most nagyon bántam, hogy pont Dr. Li kezére került... nehogy valamit elrontson a kezelésnél, és Fernando ne tudjon újra versenyezni...
- Na szóval, Fernando hiányolja a doktornőt, és legalább arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy miért...
- Áthelyeztek - próbáltam meggyőző hangon megszólalni - áthelyeztek egy másik osztályra, most az ottani betegekkel foglalkozom... hirtelen jött az egész... nekem is későn szóltak... sajnálom. De tényleg azt hittem, hogy utált.
- Aha, értem... - látszott rajta, hogy tudja, hogy nem mondom el a teljes igazságot. - Az utálattal kapcsolatban meg: szerintem a doktornő nagyon is bejön Fernandonak...
- Micsoda? - kérdeztem, miközben hevesen kezdett verni a szívem.
- Nem mondja ki, de látom rajta. Ahogy magára nézett, ahogy magáról beszél, ahogy hiányolja magát az elmúlt napokban... Én elég jól ismerem Fert, és szerintem a felesége óta nem nézett így nőre.
Kezdtem leizzadni. Úristen, nem csak én vagyok belézúgva, én is bejövök neki. De nem, nem, nem, nem szabad, hogy ebből legyen valami! Ő vissza fog menni Európába. Én itt maradok. A kapcsolatunknak nem lehet jövője, ezért jobb bele sem kezdeni, mert csak összetörné a szívemet. Ezért csak sóhajtottam egyet, és így szóltam Kubicához:
- Hát nem tudom, mennyi igaz ebből, de ha tetszek is neki, akkor talán jobb is, ha nem én vagyok már az orvosa, nem jó, ha orvos és beteg között átalakulnak a szerepek... - itt elpirultam.
- Sara - lépett közelebb Robert. - Magának is bejön Fernando? - ajaj, ez sejt valamit!
- Nem! Mármint... - dadogtam - Ő egy jóképű férfi, ezt nem tagadhatom le, de hát sok jóképű pácienssel van dolgom, szép is lenne, ha mindegyikük megtetszene... - próbáltam nevetni, de inkább ideges vihogás lett belőle. Szerencsére Robert látta, hogy kellemetlen nekem a helyzet, ezért inkább elbúcsúzott.
- Azért néha benézhetne Fernandohoz... Azért szerintem önt is érdekli, hogy halad a gyógyulása...
- Persze, meglátogatom majd. - mondtam, de nem mertem a szemébe nézni. Végre kiment, én pedig leültem, az asztalra borultam, és sírtam. Miért nem tudok egyszer olyan emberbe beleszeretni, akivel lenne remény egy kapcsolatra? Shanghaj eléggé nemzetközi város, így sok európai is megfordul erre, akik azért, azt hiszem érthetően, jobban bejönnek, mint a kínai pasik. Elég sok európainak itt van a lakhelye is, ugyanúgy, mint nekem. Én mégis mindig az átutazókba, az üzletemberekbe, vagy mint most kiderült, a betegeimbe szeretek bele, akik pár hét után úgyis továbbállnak...