Sara szempontjából
Telnek a napok a baleset óta. Napjaimat az autóversenyző páciensünk ágyánál töltöm, nevezzük csak Fernandonak, hiszen sok mindent megtudtam már róla, és kicsit közelebb érzem magam hozzá. A családja meglepően normális, egyáltalán nem érzem rajtuk, hogy egy világsztár rokonai, de persze nagyon aggódnak Fernandoért. A szülei és a nővére, Lorena jöhetnek be hozzá egyelőre. Megtudtam, hogy volt egy Raquel nevű felesége, aki énekes, és állítólag otthon, Spanyolországban elég híres. Hát igen, az ember itt Kínában nem nagyon tudja követni az otthoni híreket... A lényeg, hogy ez a Raquel többévi házasság után tavaly otthagyta Fernandot valami filmszínész kedvéért, de azóta már megint más pasija van...
Fernando állapota egyre csak javult, majd 3 nappal a baleset után elkezdett mocorogni. Délelőtt már a lélegeztetőgépről is le tudtuk venni. A vérnyomása, a pulzusa is megemelkedett, éreztem, hogy most felébredhet... A családját kiküldtem a folyosóra, mert ilyenkor jobb, ha nem éri annyi külső hatás, csak összezavarodna.
Hamarosan kinyitotta a szemét - tényleg gyönyörűek a szemei! -, de csak egy pillanatra, majd fájdalmasan nyöszörgött - ezt még párszor megismételte. Sajnáltam szegényt, nem lehet kellemes úgy ébredni három nap után, hogy ennyi törött csontja van az embernek, még akkor sem, ha telenyomtam az infúzióját fájdalomcsillapítókkal. Próbáltam szólítgatni, míg végre sikerült elérnem, hogy rám figyeljen. Szerencsére válaszolt a kérdéseimre, kiderült, hogy a mennyországba képzelte magát, majd még bókolni is volt ereje, csodálatos lánynak nevezett... elég korán kezdi, rögtön ahogy magához tért, remélem nem akar nekem sokat nyalizni majd!
Elég kábult és fáradt volt még, egyből vissza is aludt, de tudtam, hogy a nehezén már túl vagyunk, fel fog épülni. Azért büszke voltam magamra!
Kimentem a családjához, elmeséltem, mi a helyzet, majd egy nővért megkértem, hogy maradjon ott, én pedig elvonultam kicsit az irodámba. Tudtam, hogy Fernando egy darabig most aludni fog még, ezért úgy döntöttem, rendezgetem kicsit a papírjaimat, irataimat az irodában, megnézek pár fájlt a számítógépemen, mert a többi munkámat eléggé elhanyagoltam a napokban. Azonban egyre csak azon kaptam magam, hogy felmegyek az internetre, és Fernandoról olvasgatok... Nem lesz ez így jó! Az elmúlt éjszakákon is a netet bújtam, és igyekeztem minél több dolgot megtudni róla. Először azzal magyaráztam magamnak, hogy csak szeretném jobban megismerni a pácienst, hátha úgy eredményesebb leszek a gyógyításban, de aztán rájöttem, hogy azzal, hogy képeket nézegetek róla, nem sokat segítek neki... És most, mikor felébredt, ahogy rám mosolygott, azok a szemek... Nem, nem szabad ilyeneken gondolkoznom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése