Fernando szempontjából

Az utolsó kör. Meg fogom nyerni a Kínai Nagydíjat, bár Lewis nagyon szorosan jön mögöttem, és minden kanyarban előzni próbál. De nem fogom hagyni! Már csak fél kör... meglesz... jön az utolsó kanyar, de Lewis bejött mellém - hoppá, nagyon közel lehetnek egymáshoz a kerekek! Próbálom félrerántani a kormányt, de késő, a két kocsi összeér, az enyémnek leesik az első szárnya, és irányíthatatlanul rohan a szembenlévő betonfal felé. Aztán megszakad a kép...

Sara szempontjából

Beértem a kórházba, épp hogy csak ledobáltam a cuccaimat az irodámban, mikor egy nővérke sietett be a szobába.
- Doktornő! A főorvos úr hívatja.
Átöltöztem a fehér köpenyembe, összefogtam a hajamat, felvettem a szemüvegemet és végigmentem a folyosón, Dr. Cheng irodájáig. Újabb műszak kezdődik, új kihívásokkal. Bekopogtam.
- Ah, Dr. Martinez, jöjjön be! - szólt kedvesen, tört angolsággal Dr. Cheng. - Egy új betegről lenne szó. Úgy gondoltam, Önt nevezem ki a kezelőorvosának, mivel a páciens is spanyol. Fernando Alonso, 29 éves Forma-1-es versenyző, ma délután volt balesete a versenyen. Életveszélyes az állapota, sok csontja eltörött és kómában van, jelenleg lélegeztetőgépre van szüksége, a szíve is leállt egyszer. Az életmentő műtéteket már elvégeztük, Önnek folytatnia kéne a kezelését.
- Rendben, indulok is, megnézem mi a helyzet nála.
- Köszönöm. Az intenzíven van, a privát, elkülönített szobában.
Sóhajtottam, majd elindultam. Fernando Alonso? Melyik is az? Soha nem szerettem az F1-et, de ez az Alonso név ismerős volt, bár az arcát nem tudtam felidézni. Igazából nem örültem neki, hogy én kaptam meg ezt a beteget. Eleve mérges voltam minden olyan páciensre, aki a saját hülyeségéből került hozzánk - 300-zal száguldozni azokon a szűk pályákon, falak között, hát ezt csakis magának köszönheti! Az sem dobta fel a hangulatomat, hogy egy sztárról van szó: ők tapasztalatom szerint nyűgösek, hisztisek, azt hiszik ők uralják a kórházat, valamint a hozzátartozóik is csak parancsolgatnak az orvosoknak és nővéreknek, mintha a sztárocska lenne a kórház egyedüli lakója. Tessék, itt van ez az Alonso is, máris a privát szobát kapta meg, egy ilyen világsztár nem süllyed le addig, hogy holmi egyszerű emberekkel feküdjön egy szobában...! Végül odaértem a szobához, benyitottam, és mikor megláttam, hirtelen elszállt a dühöm. Ahogy belegondoltam, nevetségesen vádoltam meg így előre, hiszen neki még esélye sem volt, hogy sztárságát éreztesse bárkivel is - mozdulatlanul, kómában feküdt a csövek, csipogó gépek és tucatnyi kötések között. Hirtelen megsajnáltam. Egy 29 éves, életerős fiatalember, pár órája még a szenvedélyét űzte a pályán, most pedig itt fekszik élet és halál között. Ránéztem az arcára. Bár a lélegeztetőgép miatt a fél arca takarva volt, így is ismerős volt, már tudtam, melyik versenyzőről van szó. Úgy emlékszem, oda voltak érte a nők... és, meg kell mondani, elég jó pasinak tűnik, már amennyire ezt ilyen helyzetben meg lehet állapítani. Megnéztem a kórlapját. Súlyos lábtörések, az egyik karja, valamint több bordája is törött, belső sérülések... és persze a kóma. Hát, nem lesz egyszerű eset.