Sara szempontjából
Végülis teljesen logikus, hogy engem jelöltek ki Alonso kezelőorvosának. Kínában vagyunk, Shanghajban, egy kórházban, ami tele van kínai orvosokkal, meg néhány külföldivel, de én vagyok az egyetlen spanyol. Ráadásul biztos lesz egy csomó olyan látogatója, akikkel angolul kell majd beszélni, és ezen a nyelven is én beszélek a legjobban. Sara Martinez a nevem, 26 éves vagyok, és kamaszkorom óta Sanghajban élek, mert a szüleim, akik szintén orvosok, itt kaptak munkát, mikor 15 éves voltam. Életem egyik legrosszabb élménye volt a költözés, nem akartam elmenni Spanyolországból, hiszen az egész addigi életemet ott kellett hagynom... Sokat sírtam eleinte, és mérges voltam a szüleimre. Megfogadtam, hogy amint nagykorú leszek, hazaköltözöm. Utáltam Kínát, a nyelvet képtelen voltam normálisan megtanulni. Egy nemzetközi iskolába, valamint angol nyelvű egyetemre jártam, a barátaim is külföldi diákok voltak, így szégyenszemre a kínai nyelv még ma sem megy úgy, ahogy kéne. Azonban ahogy teltek az évek, nagyjából megbékéltem a helyzetemmel, megszoktam, hogy itt vagyok, ráadásul a szüleimnek köszönhetően az egyetem elvégzése után azonnal alkalmaztak ebben a kórházban, ahol a fizetésemre sem panaszkodhatok... túl kényelmes lett tehát az életem, ezért nem költöztem el, de továbbra is nagy vágyam maradt, hogy egyszer visszatérek és Európában fogok élni.
Ültem az autóversenyző ágya mellett, és gondolkoztam. Holnap reggel érkezik a családja Spanyolországból. Remélem, túléli az éjszakát, és nem a halálhírét kell közölnöm velük... A kórház előtt tömeg tolong, nagyon sokan próbálnak bejutni. A média képviselői is, meg a barátok, csapattagok is, de amíg nem tér magához a kómából, addig kizárólag a közeli családja látogathatja. Vajon van felesége? Biztos nagyon ki lesz borulva, ha van... meg a szülei is... az orvosi hivatás egyik legnehezebb része a hozzátartózókkal való kommunikáció. Mindent tudni akarnak, de ha szembesíted őket a valósággal, mégsem hisznek neked...
Elvégeztem pár vizsgálatot a betegen, megnéztem, hátha reagál bizonyos dolgokra, hangokra, de semmi. Megnéztem a pupilláit, ezért felhúztam a szemhéját... azok a szemek! Nem szoktam a betegeimre női szemmel nézni, de ennek a pasinak nagyon szép szemei voltak. Amúgy is elég esztétikus látványt nyújtott, kidolgozott izmaival, kockahasával... csak kár, hogy kötések, infúziók és egyéb csövek rontották az összképet. Megráztam magam. Egy kómában lévő betegről van szó, én meg itt legeltetem rajta a szemem, mint a tinilányok a fényképeken, hát milyen orvos vagyok én?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése